Falcsik Mari: GYEREKSZOBA

olyan kályhánk volt mint egy kis kövér kutya
és úgy is kellett gondoskodni róla
peckes kis ajtaját éhesen nyitotta
hogy tömjük újsággal hordóhasát
boltíves kézzel védtük a gyufa lángját
egymásnak hajolva lestük megfogant-e
éjjel meg riadva bámultuk hogy izzik
nyitott rostélyból rőt árnyék vetült
ingó ábrát hintált az utcalámpa
plafonra kintről nyúlós árny szaladt
szemközt a fák dühödten tiltakoztak
pofozkodó szél cibálta őket
lombjukban rémek tövükben farkasok
hiába emelet könnyen fölrepülnek
nagykapunk ott lenn hiába zárva
jönnek beúsznak mint a fénynyaláb is
s ha mégsem jönnek hát akkor beúszik
a félelem hogy bármikor jöhetnek